Újpesten jártunk

Hosszú volt ez a szünet, nem szoktunk hozzá ekkora kihagyáshoz. November elején a Ferencváros elleni derbivel zártuk a nem túlságosan dicsőséges 2022-es bajnoki esztendőt, hogy aztán 2023-at egy másik fővárosi rivális, az Újpest otthonában indítsuk január legvégén.

Jelentős változások a klubházban

Meleg, sokszor talán tavaszias időjárás jellemezte az elmúlt hónapokat. Akár kellemes is lehetett volna, ha mindez nem decemberben történik. A tél az legyen tél, hófehér Karácsonnyal és kissé fagyoskodós, didergős szilveszteri estével. Valamint a várakozással, de nem feltétlenül az ajándékokra gondol ilyenkor egy futballszurkoló. A klubnál jelentős változások zajlottak, a régóta várt rendrakás végre megtörtént. Úgy tűnik azonban, nem csak tehetségtelen vezetők és légiósok, de egy nagyobb összeg is lapátra került a klubházban az elmúlt években. Ennek pedig az lett a vége, hogy hosszú évek, évtizedek után először elmondhattuk, nem igazolt a Kispest senkit. Nem volt rá anyagi forrás. Benczenleitner Barnabás győri kölcsönből tért vissza anyaegyesületéhez, és slussz passz. Hol vannak már azok az idők, amikor tucatnyi, a világ minden tájáról ideutaztatott játékoson, és persze rajtunk röhöghetett a fél ország!

Nagy volt a várakozás

Talán nem is baj, hogy nem kell féltucatnyi új játékost összeszoktatni, amire meccsek mehetnek el, mondogattuk egymásnak a Kispesti Futball Házban csütörtök délután. Jegyárusítás volt, a szurkolók pedig jöttek a belépőkért. Nem túl olcsó, 3000 Ft a vendégszektorba elővételben, a helyszínen azonban már 4500 jónak nem nevezhető magyar pénzt kellett leszurkolnia annak, aki lemaradt. Az energiadrágulás nem csak a klubokat, de az egész országot jelentős kihívások elé állítja. Ennek ellenére szépen fogytak a belépők, az Újpest-Kispest napjára pedig már bőven hatszáz fölött volt az eladott tikettek száma Dél-Pesten. A vasárnap délelőtt nem az a kocsmázós idősáv, ráadásul erre a hétvégére az igazi tél is beköszönt, ennek ellenére szépen gyűlt Kispest népe az Aranyoroszlán tövébe. Hiányzott már a meccs, hiányzott a hangulat, hiányzott a városon keresztül buszozni. Oké, ez utóbbi talán mégsem, de meglepően gyorsan abszolválták a külön buszok a XIX. és a IV. kerület közötti távolságot.

Nem lett jobb a helyzetünk

Az már a január folyamán látható volt, hogy bár a tél enyhe volt, a tavasz nagyon is kemény lesz számunkra. Miközben még mindig vannak olyan légiósok a csapatban, akik teljesítményükkel erre a jelenlétre nem szolgáltak rá, addig több fiatal játékosunk is élete lehetősége előtt állhat a kialakult anyagi helyzetnek köszönhetően. A vendégszektor szépen telítődött, valaki azonban hiányzott, és többet nem is szurkolhat már velünk. Indire egy kiírással és vastapssal emlékezett a tábor. Egy négy soros üzenetet a hazaiaknak címezve is felemelt a vendégszektor népe, persze lehet, hogy azt is a lilák csinálták először. Meg kell jegyezni, hogy az újpestiek is jó létszámban voltak, így egészen kiváló hangulatban telt a kiesési rangadó. Ami a pályát illeti, az első félidőben, ha nem is szegeztük a kapujuk elé az Újpestet, nem sok teret engedtünk nekik a támadásépítésre. Egy tizenegyessel megérdemelten szereztük meg az oly fontos vezetést. Fájdalom, a második félidőre ismét teljesen szétestünk, viszonylag rövid idő alatt fordítottak a hazaiak. Klafuric érdemben nem tudott belenyúlni a találkozó alakulásába a cserékkel, így az első tavaszi forduló után roppant nehéz helyzetbe kerültünk.

A folytatás sem lesz könnyű

Hazai pályán több száz (ezer?) iskolás előtt fogadhatjuk a Kisvárdát, akiket ősszel sikerült nagy meglepetésre idegenben legyőzni. A zártkapus büntetés miatt csak gyerekek láthatják a Várda elleni meccset. A Vasas ellen idegenben kupameccs is vár ránk, ezután Kecskemétre utazunk, majd hazai pályán a Debrecen következik, végül Mezőkövesden zárjuk le a februári etapot. Sok van még hátra a bajnokságból, de talán nem leszek túl merész, ha azt mondom, illetve írom, hogy ebben a hónapban nagyjából beárazhatjuk, mire számíthatunk a bajnokság végén. Egy biztos, a szurkolásra hatalmas szükség lesz. Minden másra ráérünk azután.

Aldo