Edzők, vezetők, játékosok, szurkolók
Véget ért az NB II-es bajnokság – volt itt a hullámvölgy alja és teteje is.
A bajnoki évre rányomta bélyegét az augusztusi tulajdonosváltás és az ezzel járó problémák. A csapatot nem sikerült kellően megerősíteni, így előfordulhatott, hogy míg az első fordulókban kilenc akadémista is játszott, tavaszra ez a szám három-négy főre csökkent. A félreértések elkerülése végett: ez nem azt jelenti, hogy az akadémisták gyengék lennének – pusztán annyit, hogy ilyen mennyiségű, felnőtt futballban tapasztalatlan, ráadásul fizikailag is kisebb termetű játékossal nem lehet nekivágni az NB II-nek. Az őszi gyenge teljesítményhez az is hozzájárult, hogy egy tapasztalatlan edző irányította a csapatot. Ennek eredményeképp utolsó helyen teleltünk.
A klub vezetése azonban a téli szünetben jó döntéseket hozott – ezt ki kell mondani. Feczkó Tamás személyében érkezett egy tapasztalt edző, aki jó pedagógus is, mellette pedig rutinos védők, Csontos, Baki, Csonka valamint Pinte és Kántor is csatlakoztak. Mentalitásban is óriási változás történt: míg ősszel csak próbálkoztunk a focival, tavasszal valóban futballozott a csapat, sőt, felszántották a pályát. Végre azt lehetett érezni, amit Kispesten elvárnak: a játékosok harcoltak a mezen látható címerért. Ami viszont nem hullámvasutazott az év során, az a szurkolói támogatás volt. A tábor mindenhol jelen volt – ősszel jogos kritika is elhangzott, de összességében magyar viszonylatban kimagasló volt a megjelenés és a szurkolás.
A tavaszi tabellán a harmadik helyen zártunk – kár, hogy volt egy ősz is. Az őszi három győzelem mellé tavasszal nyolcat tett hozzá a csapat, ez összességében a nyolcadik helyre volt elég. Feljutott a Kisvárda és a Kazincbarcika, a gólkirályi címet Nagy Zoárd szerezte meg 18 góllal.
Ha nyáron érkezik még néhány meghatározó játékos a meglévő mag mellé, akkor valószínűnek tűnik, hogy jövő ilyenkor már az NB I-re készülünk.
(Mellékelt képen: 2025.05.25. Vasas-Kispest. Tavasszal már az ünneplés volt jellemző.)
Tréfamester és gólvágó