Faragó Lajos a régmúltról

Faragó Lajos (1932-2019) kapus az ötvenes évek "Nagy Honvédjának" legendás játékosa. Képességeiről mindent elárul, hogy több csapattársa jobbnak látta Grosicsnál.
1945-63 között volt a Kispest és a Bp. Honvéd játékosa. Háromszoros bajnok (1952, 1954, 1955), kétszeres ezüst- (1953, 1957-58) és egyszeres bronzérmes (1958-59), Közép-európai Kupa győztes (1959).
1954-57 között hétszer volt válogatott.

-  Lajos Bácsi a szurkolók ritkán hallhatnak történetet a második világháború alatti időkről. Milyen világ járt akkoriban a kispesti futballistákra?

-  Tizenkét éves voltam, amikor 1944-ben elkezdődtek a bombázások; emlékszem, néztük éjjel a repülőket a padlásról, ha nagyon ropogott, akkor leszaladtunk a szomszéd pincéjébe. De amikor közeledett a front, akkor már nem hiszem, hogy volt hivatalos meccs.  Csak olyan mérkőzés, melyet vagy megszakított a légi riadó, vagy nem. 1945 áprilisában, miután az oroszok átmentek az országon, akkor kezdték keresni egymást az emberek, ki merre tűnt a nagy forgatagban? Emlékszem az öreg Kolarics Feri bácsinak volt egy teherautója, arra feltett padokat, aztán a Kispest játékosok mentek meccset játszani Pest környékére, Gyálra, Némedibe. A meccsekért szalonnát és kolbászt kaptak, vagy zsírt, lisztet csomagoltak nekik.

Persze amikor Honvéd lett akkor már jobb világ jött. Addig mindenki villamossal járt, utána már buszt is kaptunk. A gépkocsizó ezred parancsnok helyettese benne volt a vezetésben, naná, hogy kaptunk egy buszt! Vagy például edzőtáborra megkaptuk a Margitszigeti Honvéd üdülőt.

- Milyen állapotban volt 1945-ben a stadion és Kispest?

- A tribün felső része két helyen is belövést kapott, bedeszkázták, mert nem tudták megcsinálni. A futópálya és a füves pálya úgy ahogy rendbe volt hozva. A temető felöl volt a kis pálya. A vendég szektor mögött abban az időben az úgynevezett városi házak még álltak, Puskás, Bozsik, Cserjés Misi ott nőttek fel. Aztán 1945 után kaptak máshol lakásokat. A bejárat mellett, ahol most a nagy műfüves van, kertészet volt, egy üvegház, onnan vittek virágokat mindenfelé. Általában tisztviselők, munkásemberek laktak Kispesten, az Ady Endre út, akkor még Szent Imre herceg útja volt. Kis kertes házak voltak a mostani emeletes tömbházak helyén. Kispest kertváros volt, jó középosztálybeli közönség járt ki a meccsekre, ugyebár aki nem akart menni a Fradihoz, inkább ide jött. Erzsébetről, Lőrincről is jártak ide, öt ezer körüli nézőszám volt a meccseken. Lőrincről 1-2 évig elmaradtak az emberek, amíg a SZAC bent volt az élvonalban. Ott Deák volt a vonzerő, ragyogó futballista volt, aztán elvitte a Fradi.      

-  Mindig kapus volt? Mikor igazolta le a Kispest?

-  A bátyámmal jártam a grundra focizni, azt mondták, te vagy a legkisebb, te álljál a kapuba! Hát mit szólhattam én? Persze szerettem kint játszani, ha lehetett, ki is mentem. De jól éreztem magam a kapuban, és szerintem a vérvonal öröklődött. Az apám a kispesti Törekvésben védett, sőt egy évet 1927-28 táján a KAC-ban! Kispest abban az időben félprofi volt, állást is kaptak a játékosok. Szóval, 1945 őszén mentem le a Kispestbe, ahol egy Csicsmány nevű intéző mondta, hogy a kölyöknél nincs kapus. Bevezetett az öltözőbe, rámutatott a padra, ahol volt egy fekete mez, egy nadrág, zokni, törölköző. Azt mondta, „öltözz át, megvárlak, és válasszál magadnak cipőt”!

- Mikor kezdett védeni a Honvédban?       

- Mivel Grosics volt az első számú kapus, az a furcsa helyzet állt elő, hogy nemzetközi meccseken előbb védtem, mint bajnokin. Bajnokságban először 1952 novemberében védtem. Volt egy időszak, amikor bevezették a cserét, akkor sűrűbben kaptam lehetőséget. Majd 1955-től kerültem stabilan kapuba. Grosiccsal különben mindig nagyon jó kapcsolatom volt, a legtöbbször egy szobában is laktunk.

- Hogyan készült a Honvéd aranycsapata az ötvenes években?
- Vasárnap volt a meccs. Hétfőn kötelező fürdő a Rudasban, kedden erőnléti edzés. Edzettünk mi annyit, mint a maiak! Edzés előtt háromnegyed órával már kint voltunk a pályán, egyérintőt, fejelőt játszottunk. Beadásgyakorlás volt, önképzések. Tichy Lajosék kapura rugdaltak, mire elkezdődött az edzés, mindenki be volt melegedve. Az edzés másfél óráig tartott, de utána meg jöttek a visszavágók! Sokszor két és fél órát is a pályán voltunk. Szerdánként edzőmérkőzés volt. Csütörtök délelőtt edzés, délután ismét fürdő a Rudasban, pénteken edzés. Szombaton egy kis lazítás következett, taktikai megbeszélés címen. Valahova elmentünk egy uzsonnaszerű vacsorára; nem volt tábla, rajzolgatás, csak átbeszéltük a dolgokat. A játékosoknak volt a feladata, hogy az aktuális ellenfél ellen kitalálják a játékot! Meg volt mondva ki mit játszik, és azt meg kellett csinálni, vagy nem került be a csapatba. Az edző felhívta a figyelmet, hogy kire kell figyelni az ellenfélnél, és csak annyit mondott, „maguk csak játsszák azt a jó játékukat.” És mi játszottuk. A meccseinket nyolcvan százalékban megnyertük! A meccseinken huszonöt fotós ült az ellenfél kapuja mögött, csak egy-kettő a Honvédénál.

- Ebben az időben néha egészen sok gólt rúgtak is rúgtak az ellenfeleknek.

- Ez elsősorban a szerdai edzőmeccseken történt, vagy a kupában. Bár az is igaz, hogy a Győrt például 11-3-ra vertük meg a Fradi pályán, de akkor én még nem játszottam. - Azért volt máshol a meccs, mert a Kispest pályát mindig javítgatták. Vagy a Népligetben, vagy Fradi pályán játszottunk ilyenkor. - A szerdai edzőmérkőzésekre én mindig azt mondtam, ez volt az egyik titka a vasárnapi játéknak! Itt felszabadultan játszottunk, félidőnként akár tizenöt helyzetünk is adódott. Így beidegződtek bizonyos játékformák, élesben ment a gyakorlás. Meghívásos gála meccsek voltak ezek, pesti alacsonyabb osztályú csapatok ellen, vagy jött a Kecskemét, Kiskunfélegyháza.

- Ön bátor kapus hírében állt, ez összefügg a sérüléseivel?

- Nem kíméltem magam, ha jött a csatár, az biztos. A védekezésünk arra alapult, hogy a Lóránthék hozzászoktak; ez a gyerek kijön, mi ne is fussunk. Hát én meg amolyan nyitott szemmel a halálba címmel vetődtem a lábak elé, volt, hogy kaptam. Egyszer 1952-ben törött kézzel védtem egy meccset Csehországban a katona csapatok tornáján. A második félidő közepén a cseh csatár elé vetődtem, aki nem szándékosan, de rálépett a kezemre és az eltört. Egyszer a Népstadionban az Újpest ellen leragadt az ujjam a kivetődésnél, ápoltak, a Puskás Öcsi állt be a kapuba az utolsó 5-6 percre! Vissza akartam állni, de levette a dresszt rólam, lezavart a pályáról, végül 6-4-re nyertünk. Brüsszelben BEK meccsen a Bilbao ellen szemen rúgtak sárral. Pedig már majdnem felbillent a pálya, majdnem megnyertük a meccset! Akkor úszott el a mérkőzés, amíg én kint voltam és ápoltak. Czibor beállt 1-1-nél, hogy ő majd véd. Addig nekem az öltözőben, kimosták a szemem, mentőt hívtak.  Szóval, vittek a mentők hordágyon, de én meg leugrottam, jelentkeztem a bírónál, hogy visszaállok. Félszemmel védtem, mert a másikat leragasztottak. Kb. 12-15 percig voltam távol, de addig két gólt kaptunk. A spanyolok ezután már kibekkelték a hátralévő időt.

- Itthon az a hír járta, hogy szándékosan estek ki a BEK-ből, a dél-amerikai túra miatt.

-  Ez csak pletyka. Minden eredmény után, ami megszületik, lehetne pletykálni. Már korábban két nyáron is készültünk dél-Amerikába, de az OTSH mindig lefújta. Mi eldöntöttük, hogy végre rendben vannak a papírok, megyünk. Nem érdekelt, hogy otthon mit mondanak.

-  1973-74-ben edzette a Honvédot. Hol edzősködött még?

-  Először négy hónapig, majd hat hónapig voltam a Honvéd edzője. Amikor Mészáros Józsinak volt az érszűkülete, meg a lábműtéte. Előtte az ifinél voltam utánpótlás szakág vezető; én berakosgattam a fiatalokat! Fehérvárit, Morgóst, aki az MTK-ba ment később, Csepregi Lacit, aki Zalaegerszegre került. Hatodik helyen vettem át a csapatot, évvégére negyedikek lettünk. Komoly rizikó mondjuk nem volt. A következő szezont újra elkezdte Józsi, de megint beteg lett, és újra én vettem át a csapatot. 1987-ben nyugdíjba mentem alezredesként. Ezután egy évig Mozambikban voltam edző, majd két hónapig Damaszkuszban az ottani katona csapatnál. De olyan politikai helyzet alakult ott ki, hogy tűzni kellett haza.

- Nemrég lett volna 85 éves Puskás Ferenc. Volt olyan játékbeli tulajdonsága Öcsi bácsinak, amiről ritkábban esik szó?

- Nekem az tetszett a legjobban, hogy Öcsi futtából is technikás volt, ez volt a plusz előnye! Nem csak, hogy gyors volt, rendkívül jól vezette a labdát, egy-két méternél távolabbra nem került tőle a labda! Mindig alábökött, így az visszapörgött, lelassult. Emiatt, ha becsúsztak neki, általában ütemet tévesztettek.

tko