Puskás, Kispest, Hungary

A Kispesti Labdarúgásért Támogató Egyesület (KLTE) megdöbbenve szembesült azzal, hogy az NB I 19. fordulójában a Puskás Ferencről elnevezett felcsúti klub egyik vezetője utasítására a Honvéd szurkolóinak megtiltották egy "Puskás" feliratú drapéria használatát.

Klubunk hívei a székesfehérvári stadionban egy 25 méteres, "Puskás, Kispest, Hungary" szövegű; molinóval akartak megemlékezni az idehaza Kispesthez, a Honvédhoz (külföldön pedig elsősorban a Real Madridhoz és az általa edzett csapatokhoz) kötődő legendánkról. Az inkriminált zászló semmiféle kifogásolható, akár csak utalásában is gyű;löletkeltő vagy uszító részletet nem tartalmaz. Kizárólag tiszteletünket, szeretetünket és kötődésünket jelzi Puskás Ferenchez, szeretett Öcsi bácsinkhoz. Klubunk egykori legendás játékosát, kerületünk díszpolgárát a 25 éves kényszerű; távolléte után hazatérve első útja Kispestre vezette. Luxusszállók helyett itt szállt meg akkor is, amikor mind gyakrabban hazalátogatott. Újra Magyarországon letelepedve, borzalmas betegsége felülkerekedéséig rendszeres látogatója volt a gyermekkori cimborájáról, Bozsik Józsefről elnevezett stadionnak. Annak a pályának, amelynek közvetlen szomszédságában nőtt föl, és amelyet – némi túlzással – 30 éves koráig csak idegenbeli meccsekre hagyott el.

Itt játszott és edzősködött az édesapja, itt lett ő is emberré és világklasszis labdarúgóvá, itt nyugszanak a szülei. Azaz: minden ide köti. A Puskás Ferenc neve kapcsán szombaton történt sokadik inzultus után számos, velünk egyébként nem rokonszenvező szurkoló jelezte (egyénenként vagy egységesen, csoportszinten), hogy ebben az ügyben kiáll mellettünk. Ezt legalább olyan fontosnak érezzük, mint azt, hogy az írott és elektronikus sajtó széles palettája is megütközve számolt be a táborunkat ért megmagyarázhatatlan sértésről. Az elmúlt években sajnos több alkalommal is fel kellett emelnünk a szavunkat hasonló ügyekben. Legyen szó arról, hogy a nagybeteg, de még élő Puskást múlt időben, feleségét özvegyként emlegették; a nevével eladott, de cirkuszi előadássá silányult budapesti Real Madrid-vendégjátékról; a nagyszabású állami gyászszertartása körüli, Kispestet és a klubot érintő visszásságokról; a sajtóanyagokból, különböző kiadványokból „kifelejtett” Honvédról; a korabeli fotójáról kiretusált jókora Bp. Honvéd-feliratról – hogy csak a legemlékezetesebbeket említsük. Mindezek alapján úgy érezzük, hogy egy érdekcsoport minden eszközzel azon ügyködik, hogy Puskás Ferenc életútjából – visszaélve az özvegyétől megszerzett névhasználati joggal – egyszerű;en kitöröljék imádott magyarországi klubját.

Pedig Öcsi, a Sváb, a Száguldó ?rnagy (hogy említsünk még néhány Puskás-becenevet a felcsúti miniaréna elnevezéséül választott Panchón kívül…) nem 30 évesen, a Real Madrid szerződésével született meg a semmiből. Sőt, többek között éppen azért számít minden idők egyik legjobb futballistájának, mert egy teljesnek tű;nő pályafutás után is meg tudott újulni, és másutt még nagyobb sikereket elérni. Annulálni azonban halálában is nehéz lenne mindazt, ami Kispesthez, a Honvédhoz kötötte életében. Aki így tesz, vagy akár csak asszisztál hozzá, az megsérti mindazt, ami Puskás Ferencnek fontos volt. Még akkor is, ha fennen hirdeti, hogy éppen az ő szellemiségét őrzi, emlékét ápolja. Mi, kispesti szurkolók és Honvéd-szimpatizánsok országszerte, nem költhettünk tízmilliókat Puskás nevére – de nincs is rá szükségünk, mert az örökre egybeforrt a klubunkkal és a környékkel, a kerülettel. Nem áll módunkban az sem, hogy milliárdokból építsünk Puskás-birodalmat – úgyis egész Kispest az, már az 1940-es évek óta. Ezzel szemben minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy Öcsi bácsihoz méltón ápoljuk az emlékét. Ezt jelzi többek között a róla elnevezett utca a Bozsik-stadion mellett, az első köztéri Puskás-szobor, vagy éppen a KLTE gondozásában rövidesen megnyíló Kispesti Futball Ház tárlata is. De mindenekelőtt a szurkolóink emlékezete, amelyet most megsértettek a felcsúti klub vezetői.