Szögre akasztotta a cipőt Danilo

Pénteken jelentette be az instagramon visszavonulását a 36 éves Danilo Cirino de Oliveira.

Danilo profi pályafutása leghosszabb időszakát Kispesten töltötte, két részletben összesen 3,5 évet futballozott piros-feketében a mindig mosolygó brazil. Mindkétszer a 19-es mezt viselte. Magabiztos tizenegyesrúgó volt, tíznél több büntett rúgott, hiba nélkül. Danilo szerezte a bontás előtt álló Bozsik stadion utolsó gólját 2018.08.05-én, Honvéd-Paks 1-0.

2010 nyarán igazolt csapatunkba a Spartak Trnava-tól, Massimo Morales ajánlotta George Hemingway figyelmébe az izmos felépítésű, jól fejelő centert. 2011 ősze parádésra sikerült, 16 bajnokin 14 gólt rúgott, nem is volt meglepetés, hogy félmillió euróért kivásárolta a svájci Sion a Honvédból. 2017 nyarán másodszor is klubunk kötelékébe került, 2019 nyárig volt Kispesten.

Klubunkban a bajnoki és kupa meccseket figyelembe véve 110 meccsen 40 gól fűződik nevéhez. (NB1-ben 97 meccs/34 gól) A Transfremarkt 11 gólpasszt is neki tulajdonít.

Danilo egy igazi világjáró, 14 klubban futballozott profi karrierje során. Játszott Thaiföldön, Ukrajnában, Csehországban, Oroszországban, Svájcban, az Egyesült Arab Emirátusokban. Utolsó klubja a ciprusi Nea Salamina gárdája volt. A magyar futball állhat legközelebb a csatár habitusához, mert profi góljainak majdnem felét a Honvédban szerezte. 

Boldog „nyugdíjas” éveket gólvágó, reméljük, legalább a nézőtéren látunk még a Bozsik stadionban.

Danilo Instagram-bejegyzése 2023.01.06-án:

- Ma hivatalosan is búcsúzom a futballtól, mint profi játékos. Egy olyan utazáson éltem meg az álmomat, amelyet soha nem gondoltam volna, amikor gyerekként mezítláb kezdtem el labdákat rugdosni az utcán. A világ különböző pontjain nőttem fel azokkal a tapasztalatokkal, amelyeket a szüleim sok tiszteletre és alázatra alapuló neveléséből szereztem. A futball minden nap kihívás volt számomra, hogy jobb legyek, megtanított arra, hogy a legmagasabb szintre törekedjek, elérjem a határaimat, sőt, azt hiszem, többször is átléptem azokat, és ezt a tapasztalatot egész életemben magammal viszem. A pillangók a gyomromban az első futsal edzésen gyerekként, minden meccs előtt a teli stadionokban, a tömeg sikoltozása, az érzelmek, amikor az utolsó percekben fontos gólokat szereztem, ami győzelmet ért, az a robbanás a stadion eufóriájában, tényleg nem is képzeltem, hogy egy nap ez megtörténhet. 34 országot ismertem meg a futballon keresztül, új nyelveket, kultúrákat, vallásokat ismertem meg, és ez segített abban, hogy emberként is fejlődjek. Szomorúság, néha magány, félelmek és kérdések voltak az alatt az időszak alatt, amíg külföldön játszottam. Gólok a gyerekeknek, feleségnek, apának, anyának és néhány barátnak. Ez tényleg őrület, 2004-ben eljöttem otthonról, csak azért, hogy labdázzak és gólokat szerezzek, és ma 2022-ben úgy térek vissza, hogy több országban is jó emlékeket hagytam hátra, megnősültem, családapa vagyok, és visszatekintve látom, hogy minden megérte. Szeretnék egy hatalmas köszönetet mondani minden játékosnak, edzőnek, rendezőnek, szertárosnak, szakácsnak és szakembernek, akikkel volt szerencsém együtt dolgozni ezekben az években. A szüleimnek, akik bátorítottak, hogy kövessem az álmomat, a feleségemnek, Talitának és a gyermekeimnek, Lucasnak és Davinak, akik a biztos menedékeim, Isten és mindannyiuk nélkül semmi sem lenne lehetséges. Köszönöm, szeretlek titeket! Labdarúgás, életem utolsó napjáig szeretni foglak, de most már kívülálló leszek. Az utazás véget ért, és túl jó volt...