1909. augusztus 3. – A nap, amikor megszületett a Kispest

A kispestiek számára ilyen nap 1909. augusztus 3., amikor néhány lelkes lokálpatrióta megalapította a Kispesti Atlétikai Clubot. Ekkor még senki sem sejtette, hogy egy olyan közösség születik, amely több mint egy évszázaddal később is emberek generációit köti össze. A Kispest soha nem csupán egy futballcsapat volt. A Kispest otthon. Család. Életérzés. Egy piros-fekete szív, amely nemzedékről nemzedékre dobog tovább. Egy klub, amelynek története nemcsak bajnoki címekből, kupagyőzelmekből és legendás mérkőzésekből áll, hanem emberekből. Azokból, akik hétköznap és ünnepnap egyaránt a csapat mellett álltak, akár sütött a nap, akár zuhogott az eső. A Sárkány utcai pálya porából indult minden. A klub történetének legnagyobb alakjai is ebből a közegből indultak. A kispesti futballiskola olyan világhírű klasszisokat nevelt, mint Puskás Ferenc és Bozsik József. A klub neve az évtizedek során változott, a történelem sokszor próbára tette Kispestet. Voltak dicsőséges korszakok és fájdalmas időszakok, ünnepek és csalódások.

De egy valami soha nem változott: a piros-fekete szív. Mert a Kispestet nem a neve, nem csak a stadionja és nem csak a trófeái teszik naggyá, hanem azok az emberek, akik minden körülmények között hisznek benne. Szurkolónak lenni nem azt jelenti, hogy mindig győzelmeket ünnepelünk. Hanem azt, hogy a vereségek után is ugyanazzal a büszkeséggel vesszük fel a piros-fekete mezt. Azt jelenti, hogy továbbadjuk gyermekeinknek azt az érzést, amit mi is örököltünk az elődeinktől. A Kispest szeretetét nem lehet megmagyarázni – azt csak érezni lehet. Ma tisztelettel hajtunk fejet mindazok előtt, akik 1909-ben útjára indították ezt a csodálatos klubot. Az alapítók előtt, akik hittek egy álomban. Az egykori játékosok, edzők, vezetők és klubdolgozók előtt, akik munkájukkal építették a Kispestet. És természetesen a szurkolók előtt, akik generációk óta újra és újra bizonyítják: a hűség nem eredmény kérdése.

117 év hosszú idő. Birodalmak omlottak össze, rendszerek változtak, stadionok épültek és tűntek el, játékosok jöttek és mentek. De a Kispest megmaradt. Mert a Kispest nem csupán a múlt része – a jelenünk és a jövőnk is. Ezen a napon nemcsak egy klub születésnapját ünnepeljük. A közös emlékeinket, a barátságokat, a családi történeteket, a gyermekkori élményeket, az első meccset, az első gólt, a közös énekléseket és mindazt, ami miatt újra és újra hazatalálunk a lelátóra.
Mert kispestinek lenni nem egy döntés. Kispestinek lenni egy életre szóló kötelék.

Isten éltesse a 117 éves Kispest-Honvéd FC-t!
Hajrá, Kispest! Mindörökké piros-feketék!