Kitekintő rovat: kosármeccsen jártunk

Oroszlán az Oroszlány ellen. Az utóbbi években a korszerű stadionoknak és a klímaváltozásnak köszönhetően egyre rövidültek télen nem csak a nappalok, de a labdarúgás nélküli időszakok is. A katari labdarúgó világbajnokság az elmúlt évek megszokott ritmusába rondított bele, így már november első felében befejeződött a hazai pontvadászat első fele. A nappalok mellett egyre hosszabbra nyúló téli szünetben, hogy elvonási tüneteimet mérsékeljem, egy kosárlabda mérkőzésre látogattam ki.

Identitás válság

Érdekes tény, de Honvéd szurkolóként jó másfél évtizede nem jártam Honvéd meccsen.  Valamikor 2007 körül ott voltam az akkor szebb időszakát élő vízilabda szakosztály egy-egy nagyobb téttel bíró találkozóján. Nem én vagyok az egyetlen Honvéd szurkoló, aki nem szokott Honvéd meccsekre járni. A szituáció mégiscsak az, hogy van egy labdarúgó klub, hivatalosan Budapest Honvéd néven a főváros XIX. Kerületében, piros-fekete színekben. Budapesti Honvéd néven, piros-fehér színekben pompázva pedig a XIII. Kerületi központban működik megannyi sikeres szakosztály. Kényszerházasság köttetett, amely negyven éven keresztül állta az idők próbáját, feszültségektől sem mentesen.  A rendszerváltás hozta válás után valamilyen oknál fogva Kispesten is megmaradt a “vezetéknév”, jelezve, hogy mindentől függetlenül, sok szép sikert ért el a két klub együtt, közösen. Ez pedig hatással van a szurkolói identitásra is, Kispest szurkolóként így nem kérdés a szimpátia a BHSE irányába.

Ez nem foci

Délután fél hat magasságában értem a Nagyvárad térre. Ezúttal nem a Ferencváros volt az ellenfél, igaz, a sportág sem a labdarúgás. Az innen néhány száz méterre található Ludovika Arénában játssza hazai meccseit a BHSE kosárlabda szakosztálya, én pedig úgy gondoltam, erre a januári szombat estére nem lesz rossz program az Oroszlány elleni mérkőzés.
“Ez nem foci, itt teljesen más logika mentén működnek a szabályok” -magyarázta Koncsik Tibi, a KLTE mindig vidám elnöke, akivel a bejáratnál találkoztunk. Sör van bent is, lelátó szintén, a pályán pedig a Honvéd lesz, mégis mi baj történhet? Miközben ezek a gondolatok jártak a fejemben, már a kezemre is került a piros-fehér karszalag és a lépcsőn sétáltunk felfelé. A büfében jelentős sor várt, így inkább a lelátó felé vettük az irányt. Majd később visszanézünk.
-Óvatosan szidd a bírókat, mert itt rád mutatnak, és visznek is ki a biztonságiak! - figyelmeztetett Tibor.
-Rendben, de ha ez megtörténne, mindenképp készíts egy videót - válaszoltam egyből mosolyogva.

Sólymok a lelátón

A nézőtéren már hangolt a tábor, akik között több ismerős arcot is azonnal felfedeztem. Vannak köztük, akik focira már nagyon rég nem járnak, minden más Honvéd vonatkozású találkozóra igen. Sokan vannak a csarnokban, a hosszanti lelátó szépen telítődött, és a labdarúgó klub ruházata is többekről visszaköszön. Ultra Falcons Budapest feliratú sálakban tucatnyian állnak készen arra, hogy felvegyék a versenyt az oroszlányi piros-fekete szurkolókkal, akik mintegy százan érkeztek – ezt a létszámot bizony sok nagyváros NB1-es focicsapatának szurkolói is megírigyelnék. A sólyom nem idegen az oroszlános címert viselő klubtól, hiszen a BHSE kosárlabda szakosztálya Budapesti Sólymok fantázianéven szerepelt a kilencvenes évek végén. Mindenesetre a sok dobos, légkürtös zajkeltést sosem fogom megszokni, és továbbra is az egyik legfőbb érvem az ellen, hogy hasonló sporteseményre tegyem be a lábamat. Természetesen, mint azt a példa mutatja, meggyőzhető vagyok továbbra is.

Sima siker

A kosárlabda sosem volt a kedvenceim között, a legtöbb ezzel kapcsolatos élményem még az általános iskolai testnevelés órákról maradt rám. Valamint mi is nézegettük a gyűjthető NBA kártyákat, amikor Dávid Kornél a Chicago Bullshoz szerződött. Dávid egyébként a Honvéd utánpótlásából került a felnőtt kosárlabdába, az életútja tehát jó példa lehet azoknak a fiatal BHSE sportólóknak, akikből ezen a szombaton is többen pályára léptek. A csapatban főleg magyarok szerepelnek, 2-3 légiósa van összesen a Honvédnak. Közülük Mijovic képviselte a balkáni stílust, és a Csoki becenevű félig magyar, félig afrikai származású játékos lépett pályára még. A többiek mind magyarok, ami dícséretes. A szabályokkal kevésbé vagyok tisztában, így szakmai elemzéssel nem szolgálhatok. Az élvonalban újonc BHSE végig több ponttal vezetve tulajdonképpen simán tartotta otthon a két pontot, az idényben immár másodjára győzve le az Oroszlányt. Ez a szombat a ketteseké volt, hiszen ez volt zsinórban a második győzelme a csapatnak, mi pedig két sört tudtunk a büfében vásárolni a röpke két órás program alatt. Harmadikat is szerettünk volna, de a személyzet a gyors zárás mellett döntött, így azt már kisebb társaságban, egy Üllői úti vendéglátóhelyen kortyolgattuk el.
Gyere máskor is – mondták búcsúzóul többen. Meglátjuk, de nekem marad a foci az első, és a Kispest.

(Aldo)